Támogatja Ön, hogy bevezessék a női kvótát a magyar parlamentben?


Mi a probléma?

Évek óta a politikai napirend része a női kvóta kérdése, a nők politikában betöltött szerepe. Sokan és sokféleképp érvelnek a női kvóta bevezetése mellett, ám ők legtöbb esetben azért támogatnák, mert így az érzékenység, a nyugalom, az odafigyelés is előtérbe kerülne a politika világában. Pedig korántsem „csak ennyit” jelentene, ha több nő képviselné a választók érdekeit a magyar parlamentben. Ahogy Böcskei Balázs is írta a hvg.hu-n: „El tudom képzelni, hogy például Condoleezza Rize vagy Hillary Clinton egykori amerikai külügyminiszterek esetében mennyire döntő szempont volt, hogy gondoskodóak és érzékenyek. Mi mások is lehetnének, hiszen nők – ugyebár. Holott Condoleezza Rize és Hillary Clinton azért lettek külügyminiszterek, mert alkalmasak és képesek voltak rá. A nők politikai súlyának növelését nem azért kell elősegíteni, mert attól megnyugszik a tőzsde, vagy mert nem lesz több háború, hanem mert a nők is alkalmasak az ország közügyeinek intézésére.”

Magyarországon, a politikai képviseleten túl, az élet többi területén is nehéz helyzetben vannak a nők. Ahogy Böcskei írja, bár míg a felsőoktatásba bekerülők 60%-a nő, addig a BUX indexében szereplő cégek felügyelő bizottságainak már csak 5,3%-a nő (szemben a 13,7%-os uniós átlaggal). A Magyar Tudományos Akadémián pedig ennél is alacsonyabb, 4,4% a nők aránya. A nők nagyobb arányban való bekapcsolódása a közügyekbe, üzleti életbe nem csak azért lenne fontos, hogy társadalmi súlyuknak megfelelően legyenek reprezentálva, hanem azért is, mert részvételükkel olyan témák is napirenden tarthatóak (pl. családpolitika, oktatás), amelyek érintettjei leginkább nők.

Az Európai Unió országai közül sereghajtók vagyunk, ami a nők arányát illeti a parlamentben, és a világ szintjén nézve is csak a 158. helyen állunk a 194-ből. De a magyar népesség is megosztott kvótakérdésben, mert bár csupán a lakosság fele támogatná a bevezetését, 84%-uk nem ért egyet azzal, hogy a nők alacsony arányának oka az, hogy ne volnának alkalmasak a feladat betöltésére. A 2014-es országgyűlési választásokon a mandátumot szerzett képviselők csak 9,5%-a volt nő (szemben pl. Svédországgal, ahol a női képviselők aránya 44,7%, vagy Csehországgal, ahol 22%).

Kvótarendszert bevezetni háromféleképpen lehet. Bevezethető a fenntartott helyek kvótája, a képviselőjelölti kvóta vagy a politikai pártok kvótája. Az első kvóta szabályozza, hogy hány nő választható a parlamentbe, az utóbbi kettő pedig egy minimumot határoz meg arra, hogy mennyi nő szerepeljen a pártlistán. Önkéntes kvóta (képviselőjelölti kvóta vagy politikai párt kvótája) van már Németországban például, ahol a parlament 36%-a nő; Norvégiában, ahol az arány 40% és Svédországban is, ahol 44%. Alkotmányban fektették le a nők képviseleti arányát Burkina Fasoban (16% a női képviselők aránya), Nepálban (29%) és Ugandában (31%). Van olyan ország (pl. Belgium, Szlovénia és Franciaország), ahol a választási törvény szabályozza a női kvóta kérdését (ezáltal Belgiumban 39%, Szlovéniában 36%, Franciaországban 27% a nők aránya a parlamentben). Azokban az országokban, ahol nincs szabályozva a női kvóta kérdése, 13% körüli a nők aránya.

Jelenleg azonban még nehéz hosszú távú konklúziót levonni a kvótatörvények hatásairól. Bár több országban is léteznek már szabályozások a nők képviseleti arányának növelésére a politika világában, sokszor nem tartják be megfelelően őket, és jellemző az is, hogy hiányzik a kvóta alkalmazásához szükséges háttér. Hazánkban ráadásul más probléma is felmerül a női kvóta bevezetése kapcsán. Az országos politikába való bekerülés nem a helyi vagy alacsonyabb szintű pozíciókban való teljesítmény eredménye, hanem legtöbb esetben az elsősorban maszkulin networkök belső szelekcióján alapul. Politikai támogatottság nélkül viszont esélytelen egy női jelölt „előretörése”. Így a politikában nagyon lassú folyamat a nők térnyerése. Problémát jelent az is, ha a nők a belekényszerített helyzetbe belenyugszanak és elfogadják, hogy ők a békésebb, a szociálisan érzékenyebb, nyugodtabb nem, és ezeknek a pozícióknak akarnak megfelelni, nem pedig saját szakmai mozgásterüket tágítani. Lassan harminc évvel a rendszerváltás után sem sikerült még olyan normaváltást elérni Magyarországon, ami szankcionálná a nőkkel szembeni szexista viselkedést. És ehhez nem elég, ha csak bizonyos területeket érint a normaváltás, ha csak bizonyos területekre (szociális ügyek, oktatás, kulturális ügyek) engedik be a nőket. Minden szakpolitikában egyenlőséget kellene teremteni a nemek között.

A választások közeledtével rendre előkerül a női kvóta bevezetésének kérdése Magyarországon, nincs ez másként most sem. A Közös Ország Mozgalom javaslata például szabályozná, hogy a pártlistákon ne szerepelhessen egymás után 3 azonos nemű jelölt, így a jelöltek harmada nő lenne. A Női Érdek ezen túlmenően (szakpolitikai javaslatcsomagjában) arra tett ajánlást, hogy az egyéni körzetekben induló női és férfi jelölteknek egyenlő láthatóságot és anyagi forrást biztosítsanak. Tanulmányukban hangsúlyozzák azonban, hogy az arányok kiegyenlítése nem jelent feltétlenül teljes egyenlőséget. A kvóta bevezetése mellett a kultúra megváltoztatására is szükség van, ami ennél hosszabb folyamat. A parlamentbe jutott női képviselőknek ugyanúgy szembe kell nézniük a szexizmussal, mint jelölt korukban, mert a magyar politikai életet még mindig a macsóság szelleme jellemzi. A nemi szerepek és a kultúra átalakulásával érhető el valódi egyenlőség nők és férfiak között.

„Hazánkban az első képviselőnő, a keresztény feminista szerzetes, Slachta Margit 1920-ban foglalta el székét. 1945 – az általános választójog bevezetése – után a képviselőnők száma emelkedett, noha az érdemi döntésektől gondosan távol tartották a delegált nőket. A rendszerváltás utáni első kormányban hét százalék volt a női képviselők aránya, és azóta is csak tíz százalék körül mozog – még sincs talán még egy olyan nőjogi intézkedés, amely olyan tartós ellenállást vált ki, mint a kvóta. 2007-ben Sándor Klára és Magyar Bálint képviselők törvénymódosító javaslatát az Országgyűlés elutasította. 2010 végén civilek próbálkoztak: 27 ismert magyar nő népszavazást kezdeményezett. A látványos kampány (felöltözött női és levetkőzött férfi hírességekkel) sem tudta elérni, hogy összegyűljenek a szükséges aláírások. 2011 novemberében Ertsey Katalin vitanapot kezdeményezett a parlamentben a nők közéleti szerepvállalásának növeléséről. Zsigeri volt az elutasítás a kvótával szemben, de egyéb megoldási javaslat nem vetődött fel – azóta az ügyben nem történt semmi. Mára a női kvóta kiszorult a közbeszédből, legfeljebb ellenzői emlegetik fel néha, hogy a biztonság kedvéért földbe döngöljék, még mielőtt valakinek újra eszébe jut felvetni.” – írja Antoni Rita a Magyar Nemzetben megjelent cikkében. 2015-ben egy tavaszi, zárt körű, kötetlen beszélgetésen Orbán Viktor így válaszolta meg a kérdést, hogy miért nincsenek nők a harmadik kormányában: „Emlékszem, szegény Lamperth Mónika mit kapott”, 2017 áprilisában pedig szintén a miniszterelnök kommentálta a washingtoni nagykövet menesztését a hírhedtté vált „nőügyekkel nem foglalkozom” – kijelentéssel. A jelenlegi kormány álláspontja a kérdésben tehát egyértelmű.

Összegzés

Ahogy a jó kormányzás kérdésénél, úgy a női esélyegyenlőségnél is két fő érv szerepel: az igazságosság és a hatékonyság. De ahhoz, hogy hatékonyan és igazságosan működjön a rendszer, megengedhetetlen, hogy a népesség bármely csoportja hátrányt szenvedjen az esélyegyenlőség tekintetében. Ahhoz, hogy a női kvóta bevezetésre kerüljön, a jogi háttér megteremtése mellett a hozzáállás megváltoztatására is szükség lesz.

Források:

2017-11-05 Pál Mónika, 24.hu: Jobban élnénk, ha több nő lenne a parlamentben? https://24.hu/kozelet/2017/11/05/jobban-elnenk-ha-tobb-no-lenne-a-parlamentben/

2017-04-21 Medvegy Gábor, 24.hu: A magyarok többsége nem osztja Orbán véleményét a nőkről https://24.hu/belfold/2017/04/21/a-magyarok-tobbsege-nem-osztja-orban-velemenyet-a-nokrol/

2016-01-17 Pető Andrea, Kettős Mérce: Nem nőknek való vidék – a nők hiánya a diplomáciában (is) http://kettosmerce.blog.hu/2016/01/17/_nem_noknek_valo_videk_a_nok_hianyanak_okairol_a_diplomaciaban_is

2014-10-09 Böcskei Balázs, hvg.hu: A nő mint (kampány)eszköz http://hvg.hu/velemeny/20141009_A_no_mint_kampanyeszkoz

Mráz Attila: A női kvóta igazolása a liberális politikai képviseletében http://fundamentum.hu/sites/default/files/14-4-02.pdf

Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség: A nőtlen évek ára, a nők helyzetének közpolitikai elemzése, 1989-2013 http://mek.oszk.hu/14900/14936/14936.pdf

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség közpolitikai ajánlásai http://noierdek.hu/2/wp-content/uploads/2013/06/Ajanlas_2016_2-kiadas_vegleges.pdf

2010-02-17 Zgut Edit, kitekinto.hu: Kell-e kezdő lökés, avagy mire jó a női kvóta? http://kitekinto.hu/europa/2010/02/17/kell-e_kezd_lokes_avagy_mire_jo_a_ni_kvota

Kvóta adatbázis: http://www.quotaproject.org/

Közös Ország Mozgalom: Igazságot a választási rendszerben! https://kozosorszagmozgalom.hu/igazsagot-a-valasztasi-rendszerben/

2017-02-01 Antoni Rita: Csak kvótát ne! de akkor mit? Magyar Nemzet: https://mno.hu/velemeny/csak-kvotat-ne-de-akkor-mit-1383885

2017-04-04 Kovács-Angel Marianna: „Nőügyekkel nem foglalkozom” – mondta Orbán, mikor a nagykövet buktatásáról kérdezték https://24.hu/belfold/2017/04/04/mar-biztos-hazahivjak-a-washingtoni-magyar-nagykovetet/

Lap bezárása

Bezár